Az utóbbi alkalommal ellentétben, idén egy nappal korábban érkeztünk meg, amely elegendő időt adott egy kisebb városlátogatásra. Párizs utcáin bolyongva, mostmár nappal is, lehetőségünk nyílt arra, hogy a város több arcát is felfedezzük. Egyesek igen ismerősek voltak, mások viszont újnak és roppant érdekfeszítőnek bizonyultak. Pár vonatkozásaiban azonban kissé nyugtalanítónak is, ha szabad így fogalmaznom. Név szerint a szemmel látható megnövelt biztonsági intézkedéseket értem, amely mind az utcákon, mind pedig a fő látványosságoknál is fellelhetőek voltak. Bár ezen nyugtalanító tényezők a rendfentartás célját szolgálták, nem hinném hogy létezik hétköznapi ember, aki teljesen nyugodt tudna maradni ilyen körülmények között.

Miután sikerült a nevezetesebb látványosságokat meglátogatni, eljött az ideje, hogy felállítsuk cégünk standját. Ahhoz, hogy eljuthassunk a Porte de Versailles központ 5 számú csarnokához, mind fizikai, mind pedig nyelvi akadályokat kellett leküzdenünk. A párizsi forgalom roppant nehézkes, és az a tény, hogy a kiállító központ biztonsági személyzete nem beszélt az általunk ismert öt nyelv eggyikén sem, egyáltalán nem segítette elő zökkenőmentes bejutásunkat. A siker ránkmosolygott azonban, amikor egy honfitársunk álta őrzött parkoló szektorba keveredtünk. Az ő segítségével sikerült a csarnok bejáratához közeli parkolóhelyet találnunk, és így el is kezdhettük a lerakodást.

A megnyitó előtti nap egész kaotikussá tud válni, mivel mindenki egyszerre van ott, hogy kicsomagoljon és összerakja berendezését. Néha ennek a ténynek köszönhetően az ember útja saját standjához akár meg is háromszorozódhat. Ezalatt azt értem, hogy elég bonyolult nehéz stand komponenseket cipelni, úgy hogy minden fordulatnál az utad el van torlaszolva más kiállítók felszerelésével vagy egyszerűen valaki csak ott áll az út közepén intenzív sms-ezésbe mélyülve, de csak egy lépésnyit áll arrébb, mert nem tudatosul benne, hogy mennyire is van igazán az útban. Mindez idő alatt kezeid és térdeid kezdik megadni magukat a stand súlya alatt. 10 perccel zárás előtt sikeresen befejeztük munkálatainkat, ami azt jelentette, hogy végre készen álltunk az elkövetkező nap kihívásaira. Most jött el az ideje, hogy mosolyogva és szépen felöltözve jelenjünk meg, és ami a legfontosabb értelmesen beszéljünk a látogatóink előtt. Mindez azonban nem bizonyult nehéz feladatnak, hiszen csapatunk nagy része változatlan maradt, beleértve talpraesett hoszteszünket is.